Fenntartható építőanyagok

Az épületek működési energiafelhasználása a globális energiafogyasztás mintegy 30%-át teszi ki, ami 34%-ra nő, ha az építéshez használt cement, beton, acél és alumínium előállításához felhasznált energiát is beleszámítjuk ⁽⁸⁾. Az ezen anyagok teljes életciklusához kapcsolódó CO₂-kibocsátást — a gyártástól az építésen át a felhasználásig és a felhasználás végéig — „beépített kibocsátásnak" nevezzük. 2022-ben ezek a beépített kibocsátások a globális CO₂-kibocsátás 6,8%-át tették ki ⁽⁸⁾. Ez a szám 10%-ra emelkedik, ha a tégla-, üveg- és rézgyártásból származó kibocsátást is figyelembe vesszük ⁽¹⁴⁾.

A beépített kibocsátások aránya a jövőben várhatóan jelentősen emelkedni fog. A Global Alliance for Buildings and Construction (GlobalABC) előrejelzése szerint a globális nyersanyagfogyasztás 2060-ra csaknem megduplázódik, ha a szokásos módon folytatódik, és a növekedés egyharmadát az építőipari ágazat adja majd ⁽¹⁴⁾. Ebben a forgatókönyvben a megtestesült CO₂-kibocsátás aránya az épületek teljes kibocsátásán belül csaknem megduplázódik napjaink és 2060 között ⁽¹⁴⁾. Az építőipar így azt kockáztatja, hogy magas szén-dioxid-kibocsátású fejlődési pályára kerül.

A globális felmelegedés 1,5°C [2,7°F] alá szorításához elengedhetetlen a beépített kibocsátások gyors csökkentése. A GlobalABC három kulcsfontosságú megközelítést javasol: a hulladék elkerülése és kevesebb új anyag felhasználásával történő építés, az építőelemek újrafelhasználása, a bioalapú építőanyagokra való áttérés, valamint a hagyományos építőanyagok és -eljárások lebontásra való tervezésének javítása.

A hulladék elkerülése és a kevesebb új anyag felhasználásával történő építés a körforgásos gazdaságra való áttérést jelenti. A legjelentősebb lehetőség erre a tervezési és kivitelezési szakaszban rejlik. A körforgásos tervezési stratégiáknak az építési folyamat korai szakaszában történő beépítésével a beépített kibocsátás 10-50%-kal csökkenthető. Egy másik lehetőség az épületek rugalmas használatra való tervezése, ami lehetővé teszi az épület élettartamának meghosszabbítását.

A föld- vagy bioalapú építőanyagokra való áttérés egy másik olyan megközelítés, amely jelentős szén-dioxid-mentesítési lehetőséget kínál. Például az olyan bioalapú anyagok, mint a fa, a bambusz, a kender és a szalma használata akár 40%-kal csökkentheti a kibocsátást a hagyományos anyagokhoz képest, feltéve, hogy ezeket a forrásokat fenntartható módon termelik ki és dolgozzák fel.

Ezen új megközelítések ellenére a hagyományos építőanyagokat és eljárásokat is fejleszteni kell. A cement és beton esetében a klinkertartalom csökkentése, a gyártás villamosítása és alternatív kötőanyagok használata akár 25%-kal is csökkentheti a kibocsátást. Az acél újrahasznosítása az energiafogyasztást és a kapcsolódó kibocsátásokat 60-80%-kal csökkenti. A hulladékkínálat és a kereslet közötti növekvő szakadék azonban biztosítja, hogy az elsődleges acélgyártásra továbbra is szükség lesz. A direkt redukált vas technológiára és a megújuló energiaforrásokkal működő elektromos ívkemencékre való áttéréssel az elsődleges acélgyártásból származó kibocsátások akár 97%-kal is csökkenthetők. Az alumíniumgyártás szén-dioxid-mentessé tétele a megújuló energián alapuló gyártástól és a fokozott újrahasznosítástól függ, ami 70-90%-kal csökkentheti az energiafelhasználást és a kapcsolódó kibocsátásokat. Az üveggyártás villamosított termeléssel és szigorúbb újrahasznosítási politikával szén-dioxid-mentesíthető. A műanyag szén-dioxid-mentesítéshez jobb újrahasznosítási módszerekre, valamint bioalapú és biológiailag lebomló műanyagok kifejlesztésére van szükség ⁽¹⁵⁾. Mindezek eléréséhez nagyobb koordinációra lesz szükség a gyártók és a fogyasztók között, beleértve a gyártókat, az építészeket, a fejlesztőket, a közösségeket és a lakókat. Az erős politikai támogatás, szabályozás és ösztönzők ezért az anyag életciklusának minden szakaszában, a gyártástól a felhasználás végéig elengedhetetlenek.